2008.03.11. 11:23
Nagyszombat: a sírban nyugvó halott Jézus napja. A csend, a nyugalom, a várakozás napja. A szomorúság, a bánat, a részvét napja. Az értetlenség, a csalódottság, a reményvesztettség napja. Ünneplés és szentmise nélküli nap.
Nagyszombat ugyanakkor titokzatos módon reményt rejtő nap is a keresztény ember számára. A feltámadás mindent megváltoztató hajnala előtti nap. Egy nap, amikor a fájdalom és a szenvedés lassan szeretetté kezd átalakulni szívünkben.
A nappali világosság elmúltával és a sötétség beálltával elkezdjük a húsvéti vigília szertartását, amely során a feltámadt Krisztus világosságának fénye egyre jobban növekszik, s hajnalra beragyog mindent. Az újjászületés és az új élet nagy napja ez számunkra!
A húsvét, Jézus feltámadásának napja, a legnagyobb ünnepünk az év során, amelyet nagy örömmel tartunk meg. Figyeljünk azokra a jelekre, amelyek erősítik bennünk a hitet és bevezetnek minket a húsvéti titokba, Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának titkába. Melyek ezek a jelek?
A fény jele. A szertartásunk a tűzszenteléssel kezdődik, amely során meggyújtjuk a húsvéti gyertyát. Ahogyan a világosság győz a sötétség felett, ugyanúgy győzedelmeskedik feltámadása által Krisztus a halál felett. Krisztusnak, az örök világosságnak a fénye és a feltámadásnak a fénye ragyog ránk ezen a húsvéti éjszakán.
Isten szavának jele. A fény-szertartást követően Isten üzenetét hallgatjuk meg több olvasmányban, a szentleckében és az evangéliumban. Halljuk a teremtéstörténetet, az Egyiptomból való szabadulást a Vörös-tengeren való átkelés által, majd végül Krisztus feltámadásának elbeszélését Szent Lukács evangéliumából. A felolvasott szövegek az üdvösségtörténetet foglalják össze, amelyekből tanítást kapunk arról, hogy Isten üdvözítő terve miként valósult meg évszázadokon keresztül az emberiség történetében.
A víz jele. A prédikációt követően a vízszentelés illetve ahol az Egyház ősi hagyománya szerint ekkor szolgáltatják ki a keresztség szentségét, a keresztelés következik, amely során mindannyian megújítjuk keresztségi fogadalmunkat. A keresztelés mindannyiunk számára egy új élet, az istengyermeki élet kezdetét jelentette. Krisztus feltámadásának ünnepén lelki újjászületésünkre is emlékezünk, ezt jelképezi számunkra a víz.
A kenyér és a bor jele. Szentmisénk ezután a szokott módon folytatódik majd a felajánlással, az átváltoztatással és a szentáldozással. Megismételjük tehát és jelenvalóvá tesszük Krisztus áldozatát, amely a bűntől való megváltást és az örök életet jelenti az ember számára.
Tanúságtételünk jele. A mise után a szokásoknak megfelelően megtartjuk a feltámadási körmenetet. Nem magunkat akarjuk megmutatni elsősorban a világnak, hanem a feltámadt Krisztust. Körmenetünk és tanúságtételünk jel a világ számára, amely kifejezi feltámadásba vetett hitünket. Bátran kiállunk a világ elé és hirdetjük, amit minden szentmisén elmondunk: Hittel valljuk az Úr feltámadását, amíg újra el nem jön.
A szertartás különböző részeiben olyan jelek vannak, amelyek Isten üdvözítő szándékára, valamint Krisztus feltámadására, mint lelki újjászületésünk forrására irányítják figyelmünket és arra bátorítanak minket, hogy higgyünk Urunk feltámadásában, amelyben benne van a mi feltámadásunk is az örök életre.