Falufeljáró farsangi menet és estéli mulatság Dinnyésen
Az útvonal: 1. játszótér 2. korcsma 3. kastélyudvar - itt elégetjük a farsangi bábot!
18 órától Gyerekfarsang—Jelmezverseny Sok tréfás játékkal az egész családnak!
21 órától Asszony-Ember farsang—Jelmezversennyel. Ingyenes nosztalgia bál!
Bővebb információ: Tabi Orsolya 06-30/905-4880 Email: dinnyeshkp@gmail.com
A FALUFELJÁRÁSRÓL ÉS FARSANGI MULATSÁGRÓL
Télen a vidéki emberek, földmunkák híján, felszabadult drága idejében végre magához, övéihez fordulhat gondolataival, terveivel, elmélkedéseivel. Van idő a mulatságra, a könnyed szórakozásra - az élet új ritmust hoz. Az ember lelki világa most is összefonódik a természet átalakulásaival, s a pihenés és mulatozás mellett, egyfajta tiszteletteljes csendet, belső utak megélését, visszafojtott várakozást ébreszt bennünk. Nem tudni mi volt előbb, s talán kár is kutatni, várakozás a fény visszatérésére: elengedve ugyan a pihenést s vállalva a sok munkát, de a Nap melegében élni, vagy a Jézus feltámadására várakozók, szorongó, tisztulni vágyó ünnepi készülődése.
Farsang különlegesen összetett időszakában mindez együtt jelenik meg, szorosan összefonódva. A Farsang foglalja magába a fordulópontot is, a pillanatot, amely megszületik; az érzést, amikor úgy érezzük:” jó, jó a mulatozás, szomszédolás, de most már töltekeznék, erősíteném, készíteném magam ismét az új évre”. Farsang időszaka a lakodalmak időszaka is, érthető, hiszen idő is, kamra is engedi, s az egész éves munka alatt kibimbózott frigyek, most beérnek, s lakodalommal koronázzák meg azokat.
A hajdani vidéki ember ilyenkor elengedhette magát, hagyott magának időd, az elengedésre, s ezt meg is éli rendre. Ám mindennek határát kell látnunk; van egy időszak, Farsang-farka, amikor lezárulnak a mulatságok, amikor mindenki végleg befelé fordul. Minderre három nap adatott, ebben a három napban megjelenik a harc az emberben, „a még nem akarok, a még jaj de maradnék a mulatságban”, de akár hogy is, nagyböjt első napjára mindenkinek meg kell érkezni ide, el kell csendesednie. A farsangi játékok zöme ezt a belső vívódást hivatott megmutatni. A Farsangiak egy része még mulatozna, a Böjtösök már tudják, mi felé kell tartaniuk, haladniuk.
A népi ünnepek segítenek megélni a bennük lejátszódó érzelmi és törekvés hullámokat, mert akár a keresztény lelkiséget, akár a természeti útmutatót követjük, lelki ritmusváltásra vagyunk ítélve. A természet is utolsó erejét szedi össze a tél végéig, mielőtt megújul, s mint a természet részei, ez alól az erőgyűjtés alól, az ember sem bújhat ki. A Farsangiak díszes menete, ellepik a falu utcáit, kikiabálva, felhívva a figyelmet a változásokra, siratják a mulatságot, a felhőtlen februárt, haragusznak a böjtre, a rendre, a kötelezettségre – a hajdani ember teret teremtett magának a haragvásra, meg merte azt élni, még ha rítusban is. A menet áldást visz felkeresve az állattenyésztő családokat, jelképes ajándékkal biztosítva a háznak a jó állatszaporulatot, erőt adva, egymást serkentve az új év feladataira. Mindenkit hívnak, az utcákon mókázva, hogy utoljára a Nagyböjt előtt együtt egy jót mulassanak.
Az öröm és a duhajkodást nem lehet száműzni, a csend időszakában sem, csupán az állarc mögé bújik, s mindvégig a közösség között marad. A falufeljárás alakoskodó népi játékkal egészül ki, s a nap végén elégetjük a szalmabábut, amely a farsang szimbóluma.
A Farsang elmúltával a csend és az imádság veszi át az uralkodó szerepet. A böjt amellett, hogy felajánlás egyben alkalmas szervezetünk megtisztítása, s az önfenntartó hajdani ember megcsappant éléskamrájának szigorú védelme is.