A grófnő, a gépész fia és egy obeliszk
Épp ez utóbbi, 12 méter magas gránit emlékművet újíttatta meg a közelmúltban a település. Ugyanis hatalmas talpkövei az idők folyamán, fennállásának több mint 140 éve alatt szétcsúsztak, s félő volt, hogy a kőemlék eldől. A felújítás régi terve volt a városnak, mondta Tóth István polgármester. Építészeti rajzait már 2000-ben elkészítette Marton Ferenc veszprémi tartószerkezeti tervező, elegendő támogatást azonban csak idén sikerült szerezni, uniós forrásból. Közben a tervező elhunyt, így rajzait Marcell Kolos statikus tervező aktualizálta.
A kivitelezés szeptemberben kezdődött, s november közepére fejeződött be. A munka során kiderült, hogy a talpkövek alatt, a domb földjétől takarva hatalmas téglaalapzat rejtőzik, melynek magassága azonos a domb magasságával, azaz közel négy méter, vízszintesen pedig valamivel túlnyúlik az 5x5 méteres talpköveken. A gránitkövek szétcsúszását az okozta, hogy ennek a téglatömbnek a felső sorai szétmállottak. Ezeket kellett most kiváltani egy vasbeton koszorúval. A feladat nehézségét az jelentette, hogy a több tonnás kövek elmozdításához nem lehetett darut használni, az ugyanis a síroktól és a dombtól nem tudott közel menni az objektumhoz. Így a köveket egyenként, kézi erővel, ékekkel és görgőkkel csúsztatták ki a helyükről Deák Jenő és Osgyányi Vilmos restaurátor útmutatása alapján. Kiderült, hogy az oszlop a talapzattól függetlenül áll az említett, hatalmas téglakocka ágyazatban. De egyéb érdekességek is kiderültek a felújítás során. A régiek például a kövek közé ólomlemezeket helyeztek, s ezzel szigetelték a réseket, mondta el az ünnepélyes avatáson a technikai részleteket Mészáros András, a kivitelezésben részt vevő helyi VHG Kft. munkatársa.
Agárdot a XIX. század második felétől birtokolta a grófi család. Nádasdy Lipót 1852-ben, szinte Nádasdladány megszerzésével egy időben vásárolta meg az Ürményiektől Agárd-pusztát, ahol szintén birtokközpontot hozott létre. Az ő felesége volt Forray Julianna grófnő, akinek halálakor éppen ezen a birtokon dolgozott gépészmesterként Ziegler Sándor, s itt született meg íróvá lett fia, Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án. A grófnő ekkor már nagyon beteg volt, s alig két és fél héttel nagy írónk születése után, augusztus 22-én meghalt.
A Nádasdy család sírboltja Lékán volt, a grófnőt mégis a számára kedves Agárdon temették el. A Vasárnapi Újság 1864 januárjában azt írja: „A család tagjai mind a vasmegyei lékai nemzetségi sírboltba temettettek; de mivel e sírbolt jelenleg idegen birtok területén fekszik, a boldogult grófnő kijelenté végakaratában, hogy teste a család saját birtokán, Isten szabad ege alá temettessék el. S ezen végakarata akképlőn foganatosítva, hogy hűlt tetemei a fehérmegyei agárdi családi birtok egyszerű, de kies fekvésű sírkertjébe tétettek örök nyugalomra” –mégpedig 1863. augusztus 25-én. Sírja fölé három évvel később, 1866-ban emeltette az özvegy férj a kor ízlésének megfelelő emlékoszlopot.
Később még négy személyt temettek ide a családból, a legutolsó temetés 1922-ben volt. Érdekes azonban, hogy kriptájuk bejárata nincs meg. Idősebbek szerint a sírdomb nyugati oldalán található, de ma már betemetődött, feltárása pedig nem tartozott a felújítás feladatai közé. Különös az is, hogy az obeliszkállító férj, Lipót úr nem itt nyugszik, őt Lékán, a főtemplomban temették, tíz évvel Julianna grófnő halála után.
Az emlékmű köveinek visszaigazítása után felületét is letisztították, újrapolírozták, rendezték a környezetét, így megszépülve várja a látogatókat a nemrég kiépített agárdi tematikus sétány mentén, mely a település más nevezetességeit is érinti, s végpontja Gárdonyi Géza szülőháza.
Forrás: nol.hu
Szerző: Csordás Lajos